Az Index fotója /Barakonyi Szabolcs felvétele/ Mága és Bencsik méltóságos úr vitézzé avatásán készült. Egyszer majd talán egy bejegyzésben kifejtem, mi a bajom Horthyval ,illetve mi az ,amit becsülök benne. Itt most,csak és kizárólag ezzel a fotóval foglalkoznék,és a vitézi kardot a magasba tartó úrral.
A tököm tudja ki ez az ember, életemben nem láttam,és bár lehet hogy lesz olyan,aki felismeri, a véleményem rendkívül karcos lesz. A kérdés,ami elgondolkodtatott nem más,mint az : Miként válhatott ez az ember dandártábornokká. A korhű uniformison ugyanis egy ilyen rendfokozati jelzés látható. Nem sértődöm meg,ha esetleg megírja ezt valaki kommentben, mert igazán érdekel. Az arc,és ami lesugárzik róla,tulajdonképpen az,amit mindig is utáltam a jobboldalban. Ez nem más,mint a dzsentri attitűd, ez a teljesen kattant, feudális ,már már kasztos eszmeiség. Honnan veszi a bátorságot ez az ember, hogy dandártábornoki rendfokozatot aggasson magára? Kinevezte valaha valaki is tábornoknak?
A Horthy rendszerben nem volt olyan egyszerű dandártábornokká válni.Először is el kellett végezni a Ludovikát ,közép Európa akkori legnívósabb katonai akadémiáját, ami az elbeszélések ,Ottlik regénye ,és egyéb írások alapján nem lehetett kecsketejfürdőzés és méznyalás. Az akadémiai évek alatt jócskán lecsökkent létszámú állomány hadnagyi ,esetleg főhadnagyi rangban tett tiszti esküt. szolgálatba állásától körülbelül 4-6 évenként lépett előre egyet egyet a rendfokozatában, így legjobb esetben is 8-10 év alatt válhatott őrnaggyá.Tehát főtiszté. Főtisztként a rendfokozati táblán lelassul az előrelépés,nagyon nagyon kevés tiszt jutott el szolgálati idejének végére,nyugdíjazásáig az ezredesi rendfokozatig. A fiatal,tehetséges tisztek, nem ritkán nemesek gyermekei ,akik karriert mentek építeni a seregbe,és eljutottak a vezérkar fiatal tiszti állományába, voltak a leginkább esélyesek arra,hogy ötven éves koruk felett ,komoly vezetői tapasztalatok megszerzése után , harcászati és stratégiai próbatételek sorát követően eljussanak a Dandártábornoki rangig. A harmincas években ez nem is volt lehetséges első világháborús harctéri tapasztalat nélkül. Erre jön ez a XXI. századi akárki,és felaggat,vagy felaggatnak rá egy ilyet. Hol van a súly,hol van a tartalom a parolázás mögött? Miért nem kéri ki ezt senki sem,a mai,vagy az egykori hadseregünk nevében, minden védelmi szerv nevében? Nem érzi magát kellemetlenül egy tábornok,vagy tiszt sem,aki látja ezt a fotót? Hihetetlen. Nagyapám elesett a második világháborúban, főtörzsőrmesterként. Legalább a fronton elesett katonák iránti tiszteletből átgondolhatná ez az ember,hogy milyen ruhában üti vitézzé ezeket a szerencsétleneket,a békemenetes Bencsiket, és a Tiszta árja Zolikát !
