Napról napra , ahogy  jobban beletanult  az új munkakörébe , kiismerte a viszonyokat és az embereket , egyre jobb  érzéssel kelt reggelente , pedig gyűlölte a koránkelést. Anyja kávét főzött neki , elcsomagolta a szerény , de annál finomabb szendvicseket , és néha ellátta  jó tanáccsal is , még ha ö nem is tartott rá igényt . Rengeteg dolog zavarta önnön magában: A májfolt a kezén , amit szinte mindig kiszúrtak a vásárlók ,de úgy tett , mintha ezt nem venné észre. Zavarta a bicegése , ami miatt gyermekkora óta csúfolták ,és sírt  rengeteget. Na és zavarta a szemüvege is , amiről még gyermekkorában azt állította egy szemész , hogy majd kinövi. Az első nap a csoportvezető irodájában kezdett. Élére vasalt , fiatal és agilis főnöke volt.   Vágyott rá , hogy megfeleljen neki. Az első napokban nem is foglalkozott a munkatársakkal. - Zsolt , úgy látom , ez menni fog , nem lesz itt gond.- Verbális vállveregetésből jutott minden napra. Mindennap más és más részlegre osztották be , hogy megismerje a termékskálát. Szerencsére nem unta. Egy - két hét után már a csinos és fiatal lányok is feltűntek neki , akik ugyanabban az egyenruhában szorgoskodtak , amiben ő is feszített. Mosolyra mosoly  volt a válasz , ha találkoztak a tekintetek. A csoportvezető amikor reggel kiosztotta feladatokat ,gyakran még szemmel láthatóan álmosan , és egykedvűen ,egy az asztalán lévő fehér jegyzettömbbe firkált... Gyakran csak satírozott , mintha rajzolna. - Kérdés? - Ez a szó jelentette az eligazítás végét. Zsolt megfigyelte , hogy főnöke a legelképesztőbb helyekről figyeli a rá bízott alkalmazottakat. Öt is. Hidegen , rezzenéstelen arccal volt képes bámulni akár hosszú percekig embereket , pislogás nélkül , mint egy hüllő. A megfelelni vágyás miatti stressz elállandósult , de egy jól sikerült nap után , euforikus élmény volt hazamenni,és ez feledtette vele a napközbeni feszültséget. A munkaidő vége felé , amikor már kevés volt a vásárló , a vezetők is lazábbra vették a figurát. Az ő mentora is összeállt a szomszédos részleg eladólányaival , trécseltek , nevetgéltek. Néha az a megmagyarázhatatlan gyanú lett úrrá Zsolton , mintha rajta nevetnének , de rövid agyalás után mindig elhessegette ezeket a gondolatokat. Miért is lenne így? Hiszen jól csinálja azt, amit csinál. Elégedett vele mindenki. Egy nap , egy vásárlói panasz miatt szüksége lett a főnökére. Telefonon hívta le az emeleti irodából. A panaszos nagyon határozott , hovatovább arrogáns volt. Zsolt egy percig sem volt képes uralni a helyzetet. -Mi van? kérdezte Zsoltot a főnöke. Elkezdte ugyan ismertetni vele a tényállást , de a panaszos elé állt , közé , és a főnöke közé , majd üvölteni kezdte a magáét. Cserét akart. Mielőbb , azonnal ,és máris. A jegyzőkönyv elkészülte után ,a vásárló , és a megizzadt csop.vez. már kedélyesen beszélgettek. Zsolt eközben tett vett az ügyfélpult körül , bár szöszmötölése alibimeló volt , jobban érdekelte az a fajta szelíd pedagógia , ahogy főnöke megszelídítette a fenevadat.  - Zsolt ? - Zengett a tiszteletreméltó nagyúr hangja. - Légyszíves menj fel az irodába ,és hozd le a pecsétemet... Elfelejtettem lehozni... - Szinte ki sem mondta még az utasítást , már dobta is a kulcsot Zsolt felé ,amit képtelenség volt elkapni. Csörömpölve ért földet , közvetlenül a panaszt tevő vásárló cipőjénél. Elvörösödő fejjel vette fel a kulcscsomót , és meghunyászkodó tekintettel kérve elnézést, hátat fordított és elindult az irodába.  Amikor belépett , intenzív parfümillat csapta meg az orrát. Valószínűleg a nagy sietségben nyomhatott egy keveset magára ,gondolta. Az íróasztal felé indult , amelyen minden úgy helyezkedett el , mint bármikor máskor.A képek , a telefon , a laptop.. Minden a maga helyén.  Még a toll is az jegyzettömb mellett , amibe nagyokat firkált a góré  reggelente , egykedvűen. A pecséttel a kezében , már épp sarkon fordult volna, amikor ellenállhatatlan kíváncsiság kerítette hatalmába: Ha már itt van , megnézi főnöke reggelente alkotott firkáit , amelyeket a jegyzettömb rejtett. A legnagyobb nyugalommal nyitotta ki és kezdte el lapozni a notesznyi méretű cetlitömböt.Hirtelen zuhanást érzett. Remegést a gyomrában , zakatolást a fejében. Minden dátumozott oldalon az az egy mondat szerepelt,visszamenőleg a felvétele napjának dátumáig .. Kisatírozva , kiszínezve ,körberajzolva , számtalanszor. Egyetlen mondat,minden áldott nap , mindig az az egy : Zsoltika ! Te kis szánalmas, bicebóca fasz !