A minap a városban volt dolgom. A széna téri volán állomásánál ,ahol épp várakoztam, egy borzalmas angolsággal beszélő nő kalauzolta külföldi férfibarátját , a kagylós benzinkút melletti épületekre mutogatva. Nem vagyok jó angolos ,de lejött, hogy ötvenhatos eseményeket ecsetelt a tátott szájú külföldinek. Nem különösen maradt volna meg emlékeimben a dolog, de egy momentum beleégett az emlékezetembe. A nő, amikor a forradalom Széna téri eseményeit ecsetelte, a revolution (forradalom) szó kimondása közben ,mindkét kezét fejmagasságba emelte,és mutató illetve középső újaival idézőjelet rajzolt a levegőbe. Felbaszta az agyamat. Mire fel teszi ezt? Kinek a lánya lehet? Valami vérbíróé,vagy ügyészé?
Tulajdonképpen mindegy is. Ebben soha sem lesz egységes az ország. Legalább is , és ezt szörnyű kimondanom, anyám generációjának kihalásáig biztos nem. Édesapám, ipari tanulóként Budapesten, Édesanyám pedig egy vidéki kisvárosban élte át az ötvenhatos eseményeket. Egyikük sem lett jobbos a rendszerváltás után , és akkor még finoman fogalmaztam. Apám nem sokat beszélt azokról az eseményekről, de ha mégis szóba került , nem volt kifejezetten "forradalombarát". Anyám ugyanígy,azzal a különbséggel,hogy mint a nők általában, át tudta érezni az emberi szenvedést,és a tragédiák súlyát. Rabul ejtette őket a Kádárizmus. Én a rendszerváltás idején eszméltem,és mint fiatal, lázadó kamasz, a liberális, antikommunista pártokkal szimpatizáltam,elsősorban a korai SZDSZ állt közel hozzám. Nem fogadtam el,hogy szüleim megkérdőjelezték a forradalom tisztaságát. Ma már másként látom. Mindenki olyannak látja ötvenhatot,amilyennek akarja. Ez a véleményem. Nekem semmi bajom vele. Én a pesti srácokkal vagyok ,forever, és azért ,mert így döntöttem húsz éve ! A szüleim tapasztalhattak ezt azt,ami miatt nem voltunk ez ügyben egy hullámhosszon .
Családonként más és más az az élményanyag,ami apáról fiúra ,generációról generációra száll. Véleményem szerint ez el is döntötte, hogy a rendszerváltás után merre orientálódtak a családok politikailag. A megtorlók kölykei balosok lettek, a forradalmárok kölykei liberálisok,vagy jobbosok.Minimális számú átfedések és ellenpéldák természetesen vannak. A szerintem Moldován és Kádáron szocializálódott fiatal nő példája mégis bosszantó. Állásfoglalásának beleszövése az idegenvezetésbe,épp olyan,mint a Dánielt elítélő bíró indoklásba bujtatott véleménye. A holtak ezrei ,a sortüzek áldozatai forradalomnak hívták ,amit elkezdtek. A halálraítéltek a siralomházban szintén így nevezték az ötvenhatos eseményeket, a túlélőkről már nem is beszélve. Ezt tiszteletben kellene tartani. Vitatkozhatunk a dologról,de ezt nem kérdőjelezhetjük meg. A hölgy ,adná valamiért is az életét ? Ha igen, és én azt a valamit utána rakás szarnak nevezném ,vajon rosszul esne neki,vagy a hátramaradt családjának? Valószínűleg. Végezetül hadd bökjek ide a végére egy részletet Márai 1956 - os naplójából,hiszen mi mást tehetnék. Az unokáink majd döntenek,és beárazzák a történelemkönyvek lapjain dédszüleik forradalmát,eufóriáját, örömét,és bánatát. "München november 22. - viharban vissza.A gép hóesésben érkezik vissza Münchenbe,a kerekek csúsznak.Megint a zsidó pensióba. Egy menekült - orvos,zsidó ,munkatáborban volt,három nap előtt érkezett.-:" Nem volt antiszemitizmus az október huszonharmadikát követő napokban. Nem volt osztály,nem volt vallás.Mindenki együtt volt.Ezért érdemes volt élni.Zsidó vagyok,sok rossz emlékem van.De először ezekben a napokban éreztem,hogy büszkeség magyarnak lenni. "
Egy másik menekült,- mérnők - ezt mondja : "Nem igaz hogy a rádiók uszítottak felkelésre. Ez butaság,vagy gonoszság,az Oroszok terjesztik. Az sem igaz hogy fegyvert,vagy fegyveres segítséget ígértek."Hallgat,gondosan keresi a szavakat : "De igaz,hogy minden nyugati rádió,újság,aztán az államférfiak,mindenki arról beszélt nekünk,éveken át,hogy van nyugati szolidaritás. " Megint hallgat .Nyugodtan,csendesen mondja : 'Kérem,mi magyarok most már lelki semlegességben akarunk élni."
