Zoli, Sanyi, és a főnök, Béla , együttes erővel emelték le a betonkeverőt a Mazda platójáról. A parókia udvara hatalmas volt, de a hely, ahol a homok, a zsákolt mész, és a cement volt, meglehetősen zsúfoltnak tűnt. Zoli volt ugyan a legfiatalabb, viszont a szombat reggeli felkelést - akármennyire is próbálkozott -  nem tudta a specialitásává tenni.

- Hát te meg hogy nézel ki? - kérdezte a Zoli arcába hosszú másodpercekig belefeledkező Béla .Szájában gyufaszál forgott, arca, egy korszakos képzőművészeti alkotást fürkésző, múzeumlátogató tekintetét idézte. - Olyan vagy mint a mosott szar, baszd meg.

- Olyan? - kérdezett vissza Zoli.

- Olyan. Aki éjszaka legény...

- Jajaja.- vágott közbe Zoli. - Nincs kedvem Béla bá.... Hova vigyem a hosszabbítót? 

- Még nincs itt a plébános úr. Az előbb hívott , azt mondta, tíz perc. addig ülj a valagadon!

- Sanyikám ! - fordult Béla az idősödő férfi felé, kaján vigyorral: - Hát te sem vagy friss, ami azt illeti! 

- Nem . - válaszolta a maga elé bambuló Sanyi egykedvűen. A bejárat elé kanyarodott egy fehér Suzuki, a plébános vezette. Magas, idősebb , ősz hajú férfi volt. Kiszállt, a kapuhoz sietett, megtorpant, bamba tekintettel vette tudomásul hogy a kapu nyitva van, majd homlokát simogatva, lassú de nagy léptekkel visszaindult a kocsijához. A szokásos papi hacuka helyett csak egy fekete póló, és egy szürke szövetnadrág jelezte diszkréten, életre szóló hívatását. A parókiáig gurult, majd kiszállt az autóból, és mosolyogva nézett végig a társaságon, szemmel láthatóan azt az embert kereste, akivel telefonon beszélt. Béla előrelépett, és kezet nyújtva mutatkozott be a papnak : 

- Stromm Béla. 

- Örvendek, Béla. Hívjon csak Ábel atyának. - Béla picit feszélyezve, gyufáját szájában el-el tüntetve folytatta a bemutatkozást - Ez itt Sanyi , ő meg a Zoli. - Az atya velük is kezet rázott - Jók ezek, mindent megcsinálnak atyám - forgácsolódott Béla szájában a gyufaszál. - Mindent azért ne - vágott közbe nevetve az atya - elég lesz csak a közfalra koncentrálni. - Béla kényszeredetten nevetett, a másik két szaki merev arccal bámulta az atyát.

- Kedves Béla , kérem fáradjon be velem a dolgozószobámba. Beszéljük meg a részleteket.- A parókiabelső, a kánikulai reggel tikkasztó fülledtségében is meglehetősen hűvös volt . A több mint száz éves épület falainak vastagsága mindenféle szélsőséges körülménytől megóvta lakóját. Béla, miközben az atyát követve lépdelt a dolgozószoba felé, szemét forgatva mérte fel a terepet. Egy nagy, fehér, dupla ajtóhoz értek. A pap előre engedte a mesterembert, majd becsukva a kissé nyikorgó ajtót, hellyel kínálta. Miután mindketten helyet foglaltak a régi, de annál szebb, bőr bevonatú , nyikorgó, faragásokkal díszített székekben, az atya előrehajolva, mélyen Béla szemébe nézett: 

- Stromm úr, térjünk a lényegre. Nyilván tudja , hogy a mai gazdasági helyzetet az egyház is megsínyli.

-  Hogyne. - Bólogatott Béla.

-  Persze meg kell adni a császárnak, ami a császáré , de ... néha... Hiszen tudja. - Béla merev arccal hallgatta az atyát, miközben fejével fel-le bólogatott - Mit szólna az alábbi ajánlathoz : Az ön által átküldött, áfával terhelt  ár 75 %-a.

- Svarcba? - kérdezte a kényelmes székében éppen megfeszülni készülő Béla . Az atya nem válaszolt egy ideig, majd nyikorgó székében előrehajolva, a feszélytelennek éppen nem nevezhető Béla szemébe nézett:

- Svarcba, - Rövid hatásszünet után hátradőlt, majd  bal mutatóujjával a tölgyfa asztal lapját kezdte el kopogtatni.

- Jó! Rendben atyám! Minden oké - vágta rá , majd felugrott a székből és a kezét nyújtotta a hideg, és kimért pap felé - Kezet rá !  - Az atya lassan emelkedett fel a székből, és méltóságteljesen szorította meg a mester kezét.

- Hétfőre, Stromm úr. Hétfőre végezniük kell a munkával.

- Rá se fog ismerni a parókiára atyám! - Mondta Béla, fejét jobbra-balra billegtetve, mint egy nótaénekes. 

- A fehér autó lassan gördült ki az udvarból, és kanyarodott rá az útra. Béla csípőre tett kézzel, bólogatva figyelte a távolodó járművet.

- Jó a lóvé ?  - kérdezte Sanyi, karba tett kézzel méregetve a távolba meredő Bélát .

- Jó Sanyi. Patikára ugyan nem futja belőle, de személy szerint én makk egészséges vagyok! 

- Patika? Pia legyen ,aztán kész ! - vágott közbe az éledező Zoli. Béla elővett a zsebéből egy kulcscsomót , és megcsörgetve közölte a házirendet :

- A WC a dolgozószobából nyílik. A dolgozószobát igyekezzünk nem összekoszolni, A kulcs marad nálam, ha rátok jön a szarhatnék, vagy a hugyozhatnék , akkor kéritek, és adom.

- Világos. - fűzte hozzá az egykedvű Sanyi - Oksa , toldotta meg Zoli.

- A áramot az előszobából hozzuk - mondta Zoli felé fordulva Béla.

- Rendben főnök - mondta Zoli, majd fogva a hosszabbítót, elindult a bejárati ajtó felé.

Zoli dél körül kérte el először a kulcsot. Izzadt volt, a feje messziről szürkéllett a cementportól.A kulcs kissé nehezen fordult el a zárban, óvatosan lépett be a dolgozószobába. A szőnyegre nézett, amelynek a széle, és a fal között csupán egy vékony parkettacsík jelentette az átkelési útvonalat a másik ajtóig, ami egyenesen a mosdóba nyílott. Nem tudta elvonni a tekintetét a díszes könyvespolcról, és a mellette elhelyezkedő vitrinről, melyben képek, kristály üvegek, poharak, és különböző szuvenírek, ajándékok voltak. Az üvegek egymás mellett sorakoztak, de a vitrin üvegajtaján megcsillanó, erős fény akadályozta abban, hogy jobban szemügyre vehesse az italokat. A szőnyegre fordította tekintetét, majd a cipőjére. Lassan előrehajolt, és akkurátus mozdulatokkal kioldozta bakancsát, amit levéve, orral a fal felé fordítva, egymás mellé tett. Óvatosan indult meg a vitrin felé. Ahogy változott a fény beesési szöge, úgy vállt egyre jobban kivehetővé a vitrin őrizte kincs. Az üvegek közt, középen, kiemelt helyen, egy nagy, díszes palack foglalt helyet. Közelebb lépdelt , mert azt hitte, nem lát jól : Az üveg tartalmazta víztiszta folyadékban, egy feltekeredett, aranysárga kígyó nézett vele farkasszemet.Pulzusa szaporább lett, kezét pedig önkéntelenül a szája elé rakta, mintha önnön sikítását akarná még a megszületése előtt abortálni. 

- Picsába. - csupán ennyi tudta elhagyni a száját meglepetésében. A kígyó teljesen elevennek tűnt, a szeme is pont úgy csillogott, mintha élne. A palackon címke nem volt, csupán az alján domborodott egy vastag betűs, gyári felírat. Venezuela.

Zoli óvatosan nyitotta ki a vitrin ajtaját. majd mint a lámpalázas szívsebész a donor szívet, óvatosan asztalra emelte a különlegességet. A zsebéből előhalászta mobilját, majd leguggolva képeket csinált az üvegről. Felállt, az üveget óvatosan visszaemelte a vitrinbe, majd a bakancsához tipegett, és visszavette azt.

- Erre varrjá' gombot Béla bá! - mondta főlényesen, a mobilját a két kő merev munkásarc elé tartva. - Sanyi bá? - nézett rá Zoli az idősebb trógerre, majd megveregette annak vállát. Büszkén nézett a két, megszeppent öregre. Mintha a frigyládát sikerült volna megtalálnia , és éppen most adná át azt, egy elérzékenyült Moszad-küldöttségnek.

Hat zoknis láb állt a dolgozószoba díszes szőnyegén. Béla állt középen, pont az üveggel szemben. megvakarta a fejét, majd a gyufaszálat nyelvével szája szegletébe csapva csak annyit mondott:

- Rakd vissza Zoli. - Zoli és Sanyi kikerekedett szemekkel néztek Bélára. Bélát meglepve, először Sanyi szólalt meg: - Bééélaaaa!!!! Egy kupica .... - nyelt -  Nem a világ vége.

- Sanyi! Tőled vártam ezt legutoljára !

- Kösz Béla bá - vágta rá Zoli!

- Ez nem játék basszátok meg! - vágta oda nekik Béla, elfojtott hangon, dagadó nyaki erekkel -  Észreveszi hogy ittunk belőle, és még a végén fizetni sem fog. - Béla arcán - látva a két, gyermeki tisztaságú tekintetet -, eluralkodott a kétségbeesés. Egyrészt felelősséget érzett, másrészt ugyan úgy furdalta a kíváncsiság , mint a többieket.

- Eddig ilyet csak a tévében láttam Béla bá! - fakadt ki az egyre türelmetlenebb Zoli!

- Tequila lehet ez.. A színéből gondolom. - Merengett Sanyi.

- Nem lehet srácok! - mondta Béla , miközben fel alá járkált, és szemmel láthatólag töprengett!

Javaslat!!! - Kiáltott fel Sanyi! - Öreg motoros vagyok már a szakmában! - mondta mosolyogva -. Mi lenne haaaa... Óvatosan leöntenénk a kígyóról ezt a csodás párlatot, és felöntenénk olcsó pálinkával. A kecske is jól lakna, és a kígyó is megmaradna!  - Béla fel alá járkált, és fel-felnézve Sanyira, gondolkozott. Zoli elindult a mosdóajtó felé:

- Baszki, még hugyozni is elfelejtettem.    

 - Na jó! - szólalt meg Béla - Rendben. A pálinkás módszer jó lesz! De én csinálom! Ti balfaszok vagytok ehhez! - Sanyi lelkesen bólogatott. - Kiküldjük ezt a díszpintyet pálinkáért, feltéve ha még ma visszaér a budiról.

- Sanyi arcába életet lehelt a diadal. 

Alig fél óra telt el, és a három izgatott férfi már a városban vásárolt pálinkásüveggel, és a fenséges Venezuelának szánt üres üveggel állta körbe a még bontatlan palackot. Mindhármuk keze tiszta volt már, nagy gondot fordítottak arra, hogy árulkodó jel ne maradjon utánuk. Béla állt középen, és lassan tekerte le a tequilás üveg kupakját. 

- Mire ezt észreveszi, már annyian jártak itt, hogy mi gyanú felett állunk majd! Szóval...nem kell parázni gyerekek! - A kupak feladta a küzdelmet, és halk pattanással jelezte, hogy megnyílt az út a felejthetetlen pillanat felé. Lassan emelte le a kék színű kupakot, majd felemelve az üveget  ,és annak száját óvatosan Zoli orra elé tolta.

- Te találtad, tiéd az első szippantás faszikám! - Béla és Sanyi vigyorogva kémlelték Zoli első reakcióit . Óvatosan  hajolt az üvegre az egyre izgatottabb ifjú . Lassú szimatolgatás után , egy ideig semmilyen érzelem sem látszott Zoli arcán, de aztán szépen, lassan elmosolyodott:  

- A kurva Isten bassza meg! 

- Na! Hogy beszélsz fiam - vágott közbe Béla - Istennek is köze van ehhez a házhoz! - Összenéztek, majd önfeledt nevetésben törtek ki! Béla az üres üvegbe helyezett egy papírtölcsért, majd nagyon óvatosan elkezdte leönteni a kígyóról a tequilát. Lassan folydogált az erős, de kellemes illatú tömény, az üres üvegbe. A kígyó testének mind nagyobb és nagyobb hányada érintkezett a levegővel. Az állat teljesen épp, konzerválódott teste azt az érzetet keltette, mintha még élt volna. Alig két perc alatt végeztek az áttöltéssel. Béla óvatosan tette le a közegét vesztett állatot tartalmazó üveget.

- Isten Isten! - A fel le mozgó ádámcsutkák és a kígyó biblikus kompozícióját jól egészítette ki a könnybe lábadt férfiszemek világi orgiája. Elégedetten ülték körül az asztalt. A második pohár után már nyilvánvalóvá vállt, hogy az ital nagyon erős. 

- Ha csupasz a tököd Zolika, ettől biztosan kiszőrösödik! - jegyezte meg Sanyi gúnyosan. 

- Na! Töltsünk rá , és vissza vitrinbe, majd pedig munka, munka, és munka! Nincs lebzselés - adta ki az ukázt Béla.

Zoli óvatosan odahelyezte a kígyós üveg szájához a papírtölcsért, Béla pedig önteni kezdte a pálinkát. A három férfi összes lidércnyomása belesűrűsödött abba az egy pillanatba, amikor a pálinka utat tört magának, át az üveg száján, végig annak nyakán, nyálkává és pocsolyává zúzva a kígyó koponyáját. A lefelé ömlő törkölypálinka pikkely nagyságú mozaikokra oldotta fel a pillanatok alatt szétmálló hüllőt. Alig folyt az üvegbe egy-két deci pálinka, a kígyó máris úgy nézett ki, összeroskadva az üvegben,,mint egy fára akadt ejtőernyő, a normandiai partraszállás másnapján, a német vonalak mögött ! Béla annyira megrökönyödött, hogy elvesztette a keze felett az uralmát, és a törkölyt az üveget tartó Zoli kezére öntötte. aki hirtelen megugrott, elborította a kígyós üveget, aminek a tartalma Béla kezére folyt!

A három szerencsétlen úgy ült ott, mint akiket forró szurokkal nyakon öntöttek. A kígyó apró, fényes,  bőrdarabkái borították az asztalt, a kezüket, a ruhájukat, és a szőnyeget. 

Béla hazaért. Első útja a fürdőbe vezetett. Letusolt, rutinszerűen, de nem olyan jókedvűen, mint máskor. A kezén ragyogtak az apró pikkelydarabkák, amiket képtelenség volt levarázsolni a bőréről. Ahol megtapadt, úgy ragyogott, mint a csillámpor. A szokásos napi rutin: hónalj, váll, has, majd hosszasan a tökét mosta, mint mindig. A tükörbe nézve másra sem tudott gondolni, csak a biztos lebukásra, ami elkerülhetetlen. Még mindig a szeme előtt van az a két szerencsétlen, akikkel artikulálatlanul üvöltött, mert azok képtelenek voltak eltávolítani a csillogó pikkelydarabkákat a szőnyegről. Talán egy dugás jól esne.- gondolta - Kell valami pozitív dolog mára, mert ha így zárja a napot , be fog kattanni. Felesége ilyenkor már az ágyban fekszik, és általában olvas. A tükörbe néz majd töpreng:

Ahogy múlik az idő, úgy lesz minden egyre jelentéktelenebb. Mint az éppen elhagyott állomás, a vonat ablakából. Nagy levegőt vett, majd úgy,ahogy volt, anyaszült meztelenül elindult a hálószobába. Belépett, és egy méterre a könyvet olvasó feleségétől megállt. Nagyot köhintett, hangosan, teátrálisan, hogy a felesége figyelmét magára vonja. Az asszony hirtelen felnézett, majd a tekintete megakadt a korához képest jó kiállású, pucér Bélán. Mereven nézte, majd végigpásztázta tekintetével a férfit:

- A kezed! A kezed! És, és... Jézus Krisztus! Mi csillog a töködön, Béla???  

- Hogy mi, édesem?  Hát Venezuela!