Az egész élet egy nagy drámapedagógiai foglalkozás. Megtanuljuk,hogy miként bánhatunk embertársainkkal,vagy hogyan oldhatunk meg  bizonyos szituációkat. Persze a drámapedagógiai foglalkozásokon is adódhatnak nehezen feloldható helyzetek,feszültségek,amiken nagyon nehéz átlépnünk úgy,hogy ne hagyjon bennünk maradandó nyomot. Engem a szüleim arra neveltek,hogy ha megígérek valamit,akkor azt próbáljam megtartani, vagy ha erre nem sok esélyt látok,akkor inkább ne ígérjek semmit! Beleszocializálódtam ebbe az egyébként nagyon egyszerűen felépülő szabályrendszerbe,ami régen annyira alapvető szereplője volt életünknek , hogy szinte létfunkcióként üzemelt, egyenlő volt az ívással,az evéssel,a levegővétellel, a szarással,vagy a hugyozással.

Manapság,sok minden megváltozott. Vannak rétegek, jól behatárolható társadalmi körök, akik bár jó körülmények között nőttek fel,képtelenek arra,hogy bármilyen laza kapcsolatba kerüljenek saját ígéreteikkel,vagy az adott szavukkal! A vállalkozás,amit másodmagammal üzemeltetünk,szolgáltatásban utazik. Sokféle ember megfordul itt, a szegénytől a gazdagig szinte mindenki! Gyárigazgatók,országos hírű borászok, büfés lányok,és szobafestők!  

Főhősünk celebebb a celebnél!  Nem taglalom miért, könnyen beazonosítható lenne, viszont ez a tény,mint kiderült,önmagában magyarázatot szolgáltat arra,hogy mi is van elcseszve ebben az emberben! Szolgáltatást vett igénybe,de halasztást kért,hogy ne keljen egyből fizetnie. Megkapta.. A Napokból hetek lettek,a hetekből hónapok. A kérdésekre a válasz az volt : Ne haragudjatok,de annyira ciki ez nekem is.. Kölcsön nem kérhetek,hiszen tudjátok,ismer mindenki... De nagy munkám lesz hamarosan,és csengetek. Közben persze tudtuk,hogy a duhajkodás ,amit szinte minden hétvégén művelt művészbarátaival,a budai hegyek vándordiákjaival,annak egyetlen asztalról történő felszippantása is közelíti értékben  annak a tartozásnak az összegét,amit velünk szemben halmozott fel! Megkeresésünkre ügyfeleket ígért, szaftos munkákat. Nem értettem sztárocskánkban,hogy miért fektetett ennyi energiát a hazugságaiba.. Fél-egy órás kamaravetítéseket tartott a szaftos ,pénzes ügyfelekről,akiket majd hozzánk hoz, hálája jeléül. Végig tudtuk hogy hazudik.Mint a vízfolyás. 

A színházbüfék világáról sok legenda kering a városban. Ki nem fizetett adósságokról, tönkrement büfésekről. Hallani az ország büféiben sok milliós adósságokat felhalmozó neves rendezőkről, színészekről. Ha vendég rendeznek,és az előadások utáni ünneplés közepette a tartozásairól hírhedt rendező hitelben italt kér,gyakran az egész társulatnak, a büfésnek kötelező a kérést teljesítenie! Ha esetleg nemet mond,a rendező felhívja a színház igazgatóját,ami után már egész biztos hogy kiadja, amit ki kell adnia! Hallani vidéki színházakról,ahol fél évenként cserél üzemeltetőt a színház büféje, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy a színházi embereket hitelbe etető , itató vállalkozó teljesen fizetésképtelenné váljon. Mit várunk azoktól az emberektől,akik színész apuka,vagy anyuka révén ilyen környezetbe szocializálódtak ? Azt látták és tapasztalták egész életükben,hogy ha az anyjukkal vagy az apjukkal bementek egy boltba,étterembe,vagy divatüzletbe,akkor anyu vagy apu ingyen fogyasztott vagy vásárolt az őt körberajongó tulaj vendégeként! lehet,hogy barátunknak csak ez az elvárás dolgozott a homloka mögött, amikor eldöntötte,mert tutira eldöntötte,hogy nem fizet nekünk egy árva fityinget sem!