Tavaly Júniusban egy nagyon közeli barátomat, aki megszállott kerékpáros, és mint ilyen,rutinos is, elütötték a Bimbó úton. Barátom az út szélén haladt, amikor a baloldalon lassan megelőzte egy Opel személygépkocsi. A keleti Károly utcánál a gépkocsi jobbra kanyarodott! Mivel irányjelzőjét nem használta, a barátom már képtelen volt lassítani ,és ütköztek! Bordatörés, zúzódások,sokkos állapot... A barátomat mentővel kórházba vitték , a helyszínelő rendőrök és a vétkes sofőr a helyszínen maradt. Mint utólag kiderült,az ügyben eljáró hatóság nem más mint a katonai ügyészség,a vétkes sofőr ugyan is a magyar honvédség alezredese, tábori lelkész, a gépkocsi pedig a magyar honvédség tulajdonában volt. Barátom többször is megfordult az ügyészségen, ahol az iratok kikérése,és tanulmányozása után arra a következtetésre jutott,hogy azok több pontatlanságot, és valótlanságot is tartalmaznak! A helyszínelést állítólag megismételték,ami már önmagában is nonszensz! Az iratokban szerepel,hogy a barátomat megszondáztatták, holott, az ő elmondása szerint,ez nem történt meg! Ezt egy közeli üzletben dolgozó tanú is megerősítette,ahogy azt is,hogy a helyszínen a vétkes sofőr nem tudott egyértelműen válaszolni a rendőrség azon kérdésére hogy használta e az irányjelzőt,vagy sem! A helyszínelésen felvett adatok alapján dolgozó igazságügyi szakértő által elkészített szakértői vélemény még csak megfontolás tárgyává sem tette azt a tanúk által is alátámasztott tényt,hogy a sofőr nem használt,vagy nem használhatott irányjelzőt! Ellenben viszont áthárítja a felelősséget a barátomra, és azt állapítja meg,hogy a kerékpáros jobbról előzött! Nos, ez még a magamfajta laikusok számára is érdekes és némiképp mulatságos fejlemény, miután jól tudjuk hogy a kerékpáros a szélső sávban /még ha az buszsáv is/ nyugodtan közlekedhet! A sofőr azt vallotta ,hogy nem látta a tükörben a közeledő biciklistát, ezt alátámasztandó a "szakértő" hosszasan elemzi,hogy ez hogy történhetett meg, és szintén nem veszi számításba ezen pontnál sem a kerékpáros által elmondottakat, azokkal szakértői véleményében gyakorlatilag ki sem tér! A vizsgálat már több mint fél éve tart,és egyre nyilvánvalóbb,hogy az alezredes úr kimosdatása zajlik,minden eszközzel! Február hónap elején barátom ki szerette volna kérni a kórházból a röntgenfelvételeit,amit a kórház nem tudott teljesíteni, elmondásuk szerint azért,mert azt valószínűleg már kikérték! A barátom értetlenkedésére az volt a rövid reakció hogy azokat hatóság,indoklás,és lepapírozás nélkül kikérheti.(!!!) Az ügy folyamatban van,a vizsgálat tart! Blogomat fel fogom használni arra hogy a fejleményekről beszámoljak! Kellemetlen de ja vu érzés kerített hatalmába,amikor a történetet hallgattam: A kisember és a hatalom Kafkai kapcsolatrendszerének rémálom szerű víziója pörgött le a szemem előtt! Való igaz, a monarchia óta semmi sem változott ebben az elátkozott országban!  

Ha a fejlemények szükségessé teszik, beszámolóm nevekkel folytatódik tovább! 

Napról napra , ahogy  jobban beletanult  az új munkakörébe , kiismerte a viszonyokat és az embereket , egyre jobb  érzéssel kelt reggelente , pedig gyűlölte a koránkelést. Anyja kávét főzött neki , elcsomagolta a szerény , de annál finomabb szendvicseket , és néha ellátta  jó tanáccsal is , még ha ö nem is tartott rá igényt . Rengeteg dolog zavarta önnön magában: A májfolt a kezén , amit szinte mindig kiszúrtak a vásárlók ,de úgy tett , mintha ezt nem venné észre. Zavarta a bicegése , ami miatt gyermekkora óta csúfolták ,és sírt  rengeteget. Na és zavarta a szemüvege is , amiről még gyermekkorában azt állította egy szemész , hogy majd kinövi. Az első nap a csoportvezető irodájában kezdett. Élére vasalt , fiatal és agilis főnöke volt.   Vágyott rá , hogy megfeleljen neki. Az első napokban nem is foglalkozott a munkatársakkal. - Zsolt , úgy látom , ez menni fog , nem lesz itt gond.- Verbális vállveregetésből jutott minden napra. Mindennap más és más részlegre osztották be , hogy megismerje a termékskálát. Szerencsére nem unta. Egy - két hét után már a csinos és fiatal lányok is feltűntek neki , akik ugyanabban az egyenruhában szorgoskodtak , amiben ő is feszített. Mosolyra mosoly  volt a válasz , ha találkoztak a tekintetek. A csoportvezető amikor reggel kiosztotta feladatokat ,gyakran még szemmel láthatóan álmosan , és egykedvűen ,egy az asztalán lévő fehér jegyzettömbbe firkált... Gyakran csak satírozott , mintha rajzolna. - Kérdés? - Ez a szó jelentette az eligazítás végét. Zsolt megfigyelte , hogy főnöke a legelképesztőbb helyekről figyeli a rá bízott alkalmazottakat. Öt is. Hidegen , rezzenéstelen arccal volt képes bámulni akár hosszú percekig embereket , pislogás nélkül , mint egy hüllő. A megfelelni vágyás miatti stressz elállandósult , de egy jól sikerült nap után , euforikus élmény volt hazamenni,és ez feledtette vele a napközbeni feszültséget. A munkaidő vége felé , amikor már kevés volt a vásárló , a vezetők is lazábbra vették a figurát. Az ő mentora is összeállt a szomszédos részleg eladólányaival , trécseltek , nevetgéltek. Néha az a megmagyarázhatatlan gyanú lett úrrá Zsolton , mintha rajta nevetnének , de rövid agyalás után mindig elhessegette ezeket a gondolatokat. Miért is lenne így? Hiszen jól csinálja azt, amit csinál. Elégedett vele mindenki. Egy nap , egy vásárlói panasz miatt szüksége lett a főnökére. Telefonon hívta le az emeleti irodából. A panaszos nagyon határozott , hovatovább arrogáns volt. Zsolt egy percig sem volt képes uralni a helyzetet. -Mi van? kérdezte Zsoltot a főnöke. Elkezdte ugyan ismertetni vele a tényállást , de a panaszos elé állt , közé , és a főnöke közé , majd üvölteni kezdte a magáét. Cserét akart. Mielőbb , azonnal ,és máris. A jegyzőkönyv elkészülte után ,a vásárló , és a megizzadt csop.vez. már kedélyesen beszélgettek. Zsolt eközben tett vett az ügyfélpult körül , bár szöszmötölése alibimeló volt , jobban érdekelte az a fajta szelíd pedagógia , ahogy főnöke megszelídítette a fenevadat.  - Zsolt ? - Zengett a tiszteletreméltó nagyúr hangja. - Légyszíves menj fel az irodába ,és hozd le a pecsétemet... Elfelejtettem lehozni... - Szinte ki sem mondta még az utasítást , már dobta is a kulcsot Zsolt felé ,amit képtelenség volt elkapni. Csörömpölve ért földet , közvetlenül a panaszt tevő vásárló cipőjénél. Elvörösödő fejjel vette fel a kulcscsomót , és meghunyászkodó tekintettel kérve elnézést, hátat fordított és elindult az irodába.  Amikor belépett , intenzív parfümillat csapta meg az orrát. Valószínűleg a nagy sietségben nyomhatott egy keveset magára ,gondolta. Az íróasztal felé indult , amelyen minden úgy helyezkedett el , mint bármikor máskor.A képek , a telefon , a laptop.. Minden a maga helyén.  Még a toll is az jegyzettömb mellett , amibe nagyokat firkált a góré  reggelente , egykedvűen. A pecséttel a kezében , már épp sarkon fordult volna, amikor ellenállhatatlan kíváncsiság kerítette hatalmába: Ha már itt van , megnézi főnöke reggelente alkotott firkáit , amelyeket a jegyzettömb rejtett. A legnagyobb nyugalommal nyitotta ki és kezdte el lapozni a notesznyi méretű cetlitömböt.Hirtelen zuhanást érzett. Remegést a gyomrában , zakatolást a fejében. Minden dátumozott oldalon az az egy mondat szerepelt,visszamenőleg a felvétele napjának dátumáig .. Kisatírozva , kiszínezve ,körberajzolva , számtalanszor. Egyetlen mondat,minden áldott nap , mindig az az egy : Zsoltika ! Te kis szánalmas, bicebóca fasz ! 

Békemenet a kötelező regisztráció eltőrlése ellen ? További javaslatokat tennék a Béke Nobel díj várományos kezdeményezés  civil , és teljesen független atyáinak : 

- Békemenet a cigányok ellen , a holnapért. 

- Békemenet Bajnai elkárhozott Gordon lelki üdvéért. 

- Utólagos melengető békemenet a doni vitézek papírbakancsaiba. 

- Békemenet azért , hogy Orbán Viktor végezhesse el a tizenegyest a Románok ellen , amit befújnak , naná hogy befújnak majd , az kurva isten ! 

- Békemenet Semjén Zsolt Boldoggá avatásáért .

- Békemenet Borsodtepezd villamosításáért .

- Békemenet Borsodtepezd újravillamosításáért .

- Halfőzőversennyel egybekötött békemenet Áder János kedvelt horgásztavánál. Ugyanitt Bayer Zsolt által dedikált naposcsibék a minden gyerek lakjon jól alapítványtól. 

- Ángyán József megkövezésével egybekötött békemenet . 

- Békemenet a kétévente önmagát eltörlő alkotmányért . 

Végezetül egy pozitív kritika , no persze nem a magyarellenes New York Times hasábjairól : 

"Még ennyire független civil szervezetet nem láttam , tyűha." / Alekszandr Lukasenko , Belorusszia elnöke /  

Bombaként robbant a hír,az erre érzékeny retinákon, dobhártyákon,és membránokon ,hogy a kormány korlátozni fogja az előrehaladott stádiumban lévő rákbetegek kezelésének támogatását. A hírben szó van arról , hogy a VALAKI(K) által reménytelennek tartott esetekben , az állam megtagadhatja a további terápiák finanszírozását. Nem vagyok orvos, de úgy érzem nem is kell annak lennem hogy kijelentsem , mélyen  elkeserít ez a kórházcsempe hideg mentalitás, az,ahogy a proszektúrák mélyéről szállingózó édeskés halálszag belengedezi a minisztériumok íróasztal környéki , kávészagú , egykedvű atmoszféráját. 

A jelenlegi hatalom állítólag jobboldali , keresztény értékeket vall. Nem tudok a fent leírtak tükrében nem mosolyogni ezen az ocsmány hazugságon. Nyilván a keresztényi alapelvekkel szinkronban száguldozik az utcákon a sok SL Mercedes , és ütközik azokkal a rákbetegek támogatása. Nem számoltam,hogy az elmúlt két nyomorúságos,és szánalmas évben hányszor utasította el a kormány,és személy szerint Orbán a luxusadó,legalább valamilyen szolidabb formában történő kivetését. Ne büntessük a sikert,volt a válasz. Jó,rendben,ne büntessük a szájba baszott sikert, ha van ebben az országban egyáltalán igazi,tiszta,keresztényi sikertörténet. Véleményem szerint nincs. Semjének és Orbánok ülnek tandembiciklin és tekernek a menny felé. Hiszik,hogy tetteik kikövezik a mennybe vezető utat. 

Vész közeleg! Ezek úgy hiszik,hogy a fekete misék ,amiket lecelebrálnak az üdvükért,fehér misék! Pedig nem! Keresztény ember nem üti ki a beteg kezéből a gyógyszeres fiolát ! A keresztény ember segít , és örül , hogy lyuk van a seggén, és hogy épp nem neki van szüksége segítségre. Ki dönt majd Isten helyett életről,vagy halálról? Ki veszi magára ezt a súlyos terhet ? És el sem merem képzelni,hogy a betegek majd hogy fogadják ezt a hírt.. Nincs segítség... Úgy várni sorsod beteljesülését hogy közben a "HÁTHA" , és a "MI LETT VOLNA HA" kísért.  Hol van ilyenkor a békemenet , hol van ilyenkor a püspöki kar ? Hogy magyarázzák meg Jézusuknak hallgatásukat ? 

Ez a rendszerváltás utáni huszonkét esztendő legembertelenebb karácsonya , egy olyan országban , ahol a Darwini  "a gyenge elhull ,az erős megmarad..." elv heródesi precizitással dúlja fel az ártatlan,és könnyekkel terhes Betlehemeket . 

Tegnap érdekes kálváriát jártam be,nem kívánom senkinek! Úgy egy hete, munkavégzés közben,egy fakéreg szilánk csapódott a jobb szemembe! Mivel a bal szemem elég szar,ezért gyakorlatilag a jobb szememnek köszönhetem,hogy látok! Nem a szilánk volt önmagában zavaró, kipiszkáltuk pillanatok alatt,hanem az erő,amivel a szemembe csapódott. Rohadtul fájt a szemem,de megnyugtatott,hogy az irritáció, ami ezen dolgokat követni szokta,napról napra enyhébb lett,így azt gondoltam,mit nekem orvos, meggyógyul és kész! Azonban Szombatról Vasárnapra virradó éjszaka durván el kezdett fájni a szemem! Hétfő délutánig még húztam,halasztottam,aztán miután már úgy nézett ki mint a Sátán kutyájáé, a párom felhívta a Vörösvári úti szemészetet,és megegyeztünk Kedd délutánban. Megjelentem,és egy-másfél óra várakozás után sorra is kerültem.Megjegyzem az épp végző párom vitt ki,munka után,kialvatlanul, úgy hogy kora este szülői értekezlet várt rá. A Vörösvári úton tisztességgel,becsülettel megvizsgáltak. A doktornő azt mondta,ő nem lát semmi extrém dolgot, de a gyulladás annyira durva,hogy nem lehet kizárni,egy retina sérülést,ami nagyon gáz, úgyhogy azt javasolja nekem, és a páromnak,hogy vegyük nyakunkba a várost /mindez negyed háromkor/ ,és gyorsan érjük el a Semmelweis egyetem Tömő utcai szemklinikájának Ultrahang rendelését,ami 4-ig tart,mert a retina sérülést ott tudják 100%-ban kizárni. Bepróbálkoztam egy olyannal,hogy majd holnap,de a doktornő azt mondta,hogy ő a helyemben nem várna vele! Csodával határos módon a Hungária jól járható volt,így a Klinikáknál voltunk háromnegyed háromkor. A szemklinika kartonozójából felirányítottak az első emeletre, ahol az ultrahang rendelés volt. Leültem,vártam,két idős bácsi volt előttem,az egyik szétflexelte a szemét, a másik meg valami zöld hályog történet miatt várt. Mint kiderült,az orvos nem volt a rendelőben.Egy asszisztens nő bekérte a papíromat. Eltelt öt perc,beslattyogott egy orvos a rendelőbe,majd fél percre rá,nyílt az ajtó és az asszisztens nő kihozta a papíromat, és azt mondta,hogy a doktor úr megnézte,és azt üzeni,hogy holnap reggel nyolckor megvizsgál... 
WHAT THE FUCK? A párommal összenéztünk,majd kihívattam a doktor urat. Egy meglehetősen egykedvű,szlávos melankóliával megáldott doktor jött ki,és amilyen halál nyugodtan el lehet mondani,hogy nem vizsgál meg,ő olyan nyugodtan el is mondta! Visszakérdeztem: 
- Ne haragudjon doktor úr, a vizsgálati papírom legvégén ott a bejegyzés hogy "retinasérülés? " Ennek ellenére nem vizsgál meg? Ő visszavette a papírt, belenézett,majd visszabámult az arcomba! 
- Ha ön, meg a Nyári Zsófia doktornő úgy gondolja,hogy ez a vizsgálat szükséges,akkor menjenek el ügyeletre! 
Mondta ezt,a hivatalos rendelési idő vége előtt háromnegyed órával. A szemészetben a retinasérülés olyan súlyú probléma,mint a kardiológián,a koszorúér elzáródás gyanúja.. Ezt még az olyan hülye is tudja mint én. Tehát ez a Tömő utcai orvos nem ítélte ezt olyan súlyú problémának , hogy csak miattam kitöltse a munkaidejét. Megkérdeztem tőle,akkor hova menjek? azt mondta hogy az ügyeletre,majd a portán elmondják,pontosan hova.. 
_Szemáthatoló sérülés,vagy felszíni? -kérdezi a portás..
Éppen ezt szerettük volna eldönteni válaszoltam.. Két klinikát mondott az ipse, mivel a János kórház szemklinikáját is mondta, mi meg azt legalább tudtuk hol van, oda indultunk. Délután fél ötre értünk oda, Harminc ember volt előttem,de ki tudja miért , talán mert ott jobban elolvasták a beutalómat, soron kívül vizsgáltak meg! Közben a párom elment a szülőire, nem tudott megvárni, az egész napot velem szívta végig. 
Ezúton is szeretném megköszönni a Vörösvári úti szemészeti szakrendelés munkatársainak,elsősorban Dr Nyári Zsófiának , és a Szt János kórház Szemészeti osztály szemészeti ügyeletének,ügyeletes orvosának, és Dr Hertelendy Annának a lelkiismeretes,és önzetlen munkájukat,emberi hozzáállásukat!

Az egész élet egy nagy drámapedagógiai foglalkozás. Megtanuljuk,hogy miként bánhatunk embertársainkkal,vagy hogyan oldhatunk meg  bizonyos szituációkat. Persze a drámapedagógiai foglalkozásokon is adódhatnak nehezen feloldható helyzetek,feszültségek,amiken nagyon nehéz átlépnünk úgy,hogy ne hagyjon bennünk maradandó nyomot. Engem a szüleim arra neveltek,hogy ha megígérek valamit,akkor azt próbáljam megtartani, vagy ha erre nem sok esélyt látok,akkor inkább ne ígérjek semmit! Beleszocializálódtam ebbe az egyébként nagyon egyszerűen felépülő szabályrendszerbe,ami régen annyira alapvető szereplője volt életünknek , hogy szinte létfunkcióként üzemelt, egyenlő volt az ívással,az evéssel,a levegővétellel, a szarással,vagy a hugyozással.

Manapság,sok minden megváltozott. Vannak rétegek, jól behatárolható társadalmi körök, akik bár jó körülmények között nőttek fel,képtelenek arra,hogy bármilyen laza kapcsolatba kerüljenek saját ígéreteikkel,vagy az adott szavukkal! A vállalkozás,amit másodmagammal üzemeltetünk,szolgáltatásban utazik. Sokféle ember megfordul itt, a szegénytől a gazdagig szinte mindenki! Gyárigazgatók,országos hírű borászok, büfés lányok,és szobafestők!  

Főhősünk celebebb a celebnél!  Nem taglalom miért, könnyen beazonosítható lenne, viszont ez a tény,mint kiderült,önmagában magyarázatot szolgáltat arra,hogy mi is van elcseszve ebben az emberben! Szolgáltatást vett igénybe,de halasztást kért,hogy ne keljen egyből fizetnie. Megkapta.. A Napokból hetek lettek,a hetekből hónapok. A kérdésekre a válasz az volt : Ne haragudjatok,de annyira ciki ez nekem is.. Kölcsön nem kérhetek,hiszen tudjátok,ismer mindenki... De nagy munkám lesz hamarosan,és csengetek. Közben persze tudtuk,hogy a duhajkodás ,amit szinte minden hétvégén művelt művészbarátaival,a budai hegyek vándordiákjaival,annak egyetlen asztalról történő felszippantása is közelíti értékben  annak a tartozásnak az összegét,amit velünk szemben halmozott fel! Megkeresésünkre ügyfeleket ígért, szaftos munkákat. Nem értettem sztárocskánkban,hogy miért fektetett ennyi energiát a hazugságaiba.. Fél-egy órás kamaravetítéseket tartott a szaftos ,pénzes ügyfelekről,akiket majd hozzánk hoz, hálája jeléül. Végig tudtuk hogy hazudik.Mint a vízfolyás. 

A színházbüfék világáról sok legenda kering a városban. Ki nem fizetett adósságokról, tönkrement büfésekről. Hallani az ország büféiben sok milliós adósságokat felhalmozó neves rendezőkről, színészekről. Ha vendég rendeznek,és az előadások utáni ünneplés közepette a tartozásairól hírhedt rendező hitelben italt kér,gyakran az egész társulatnak, a büfésnek kötelező a kérést teljesítenie! Ha esetleg nemet mond,a rendező felhívja a színház igazgatóját,ami után már egész biztos hogy kiadja, amit ki kell adnia! Hallani vidéki színházakról,ahol fél évenként cserél üzemeltetőt a színház büféje, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy a színházi embereket hitelbe etető , itató vállalkozó teljesen fizetésképtelenné váljon. Mit várunk azoktól az emberektől,akik színész apuka,vagy anyuka révén ilyen környezetbe szocializálódtak ? Azt látták és tapasztalták egész életükben,hogy ha az anyjukkal vagy az apjukkal bementek egy boltba,étterembe,vagy divatüzletbe,akkor anyu vagy apu ingyen fogyasztott vagy vásárolt az őt körberajongó tulaj vendégeként! lehet,hogy barátunknak csak ez az elvárás dolgozott a homloka mögött, amikor eldöntötte,mert tutira eldöntötte,hogy nem fizet nekünk egy árva fityinget sem! 

 Tizenhat éves lehettem,amikor ezt a nagyon érdekes történetet álmodtam. Néha azt érzem,főleg manapság,hogy egyszer átélem majd valóban.  Szinte elevenen él bennem a valós,és megtörtént emlékeimmel azonos minőségben.

Rengeteg katona volt ott. Mindenütt,amerre a szem ellátott.. Nem egyforma egyenruhában,sok ország,sok nemzet katonái külön külön alakzatban.Hogy hol? Nem tudom.Valahol délen,és valahol keleten. Egy sivatagban. De határozottan éreztem,hogy kelet felé megyünk. Hosszú hosszú sorokban. Eltévedtem,nem találtam a sajátjaimat.Sehol sem láttam őket.. Nem voltak a magyarok sehol.. Felgyalogoltam egy hosszú dűnére,ami egészen a horizontig tartott,és a tetején menetelő idegen katonákhoz csatlakoztam. A por maltert képzett a szánkban a nyálunkkal. kellemetlen volt,de a vízzel spórolni kellett..  A Dűne alatt,attól néhány száz méternyire egy pici falut,vagy inkább oázist pillantottam meg. Az egyik ház falának tövében két alak ült,és nézte az elvonuló hatalmas sereget. Lementem,elgyalogoltam a házig,egyenesen a két alakhoz,akik közül az egyik egy idősebb arab férfi volt, és mellette egy  szintén idős arab nő. A férfival kezet fogtam,és ügyetlen, kevert nyelven megkérdeztem tőle,hogy látott e katonákat,akik hasonló egyenruhában voltak ,mint én. a férfi a fejét rázta.. Tudott pár szót angolul,és szinte teljesen megértette,amit mondtam neki. Megkérdezte,hogy nincsen szükségem e valamire... - Vízre - mondtam - Akkor gyere- válaszolta,és intett. 

Egy viszonylag tágas,és meglepően hűvös udvart vett körül az épület. Egy hatalmas fügefa uralta azt,ami az udvar közepén terült el. A fa alatt egy fedett,díszes kút volt. Én ösztönösen afelé indultam,de az arab rám morgott,és behívott az épületbe.. Kifejezetten hűvös volt bent.. Egy percig sem éreztem bizalmatlanságot. Minden tiszta volt, és egyszerű. A vizet egy hatalmas agyagedényből egy rézkanállal merte bele a kulacsomba.. Kifelé menet az öreg már ráfordult a kijáratra,de én a szép,míves fonattal körülvett kút felé indultam.Valami vonzott engem ehhez a kúthoz. Az öreg beletörődve sétált felém..Mintha nem akarta volna ezt,de most már muszáj végigcsinálnia,elmondania. - Miért van ezzel a kőlappal letakarva a kút? - Kérdeztem. - A lányom nyugszik benne.- válaszolta. Háttal álltam az öregnek de azonnal sarkon fordultam,hogy a szemébe nézhessek... - A kútban? - Igen. Játszott.. Kicsi volt. Beleesett.. A kút nagyon mély... Nagyon mély,érti? - Nem. Nem értem. - Nem volt senki,senki aki segítsen kiemelni őt... Ezért tettük rá a kútra ezt a követ. Ez  sír... - Az öreg szemét elöntötte a könny.. Az asszony,aki eddig az ajtónál állva figyelt bennünket,beviharzott a házba. - És hogy hívták ?  - Kérdeztem döbbenten .- Fatima. Kilenc éves volt. Csak kilenc..- Éreztem hogy a hátam mögött,az épület falának túloldalán dübörög a történelem. Nagy dolgok történnek,talán a világ utolsó napjait éli.. De az az állandóság,ami abból a történetből áradt felém,és a fa,meg a kút,ami elsőre megbabonázott,nem hagyta,hogy a világgal,és a háborúval foglalkozzam. Csak a fájdalmat éreztem,ami az öreg arab szeméből áradt felém. Az álom lassan elsötétült,búcsút intett nekem, és húztam tovább a lóbőrt,tizenhat évesen.

Az Index fotója /Barakonyi Szabolcs felvétele/ Mága és Bencsik méltóságos úr vitézzé avatásán készült. Egyszer majd talán egy bejegyzésben kifejtem, mi a bajom Horthyval ,illetve mi az ,amit becsülök benne. Itt most,csak és kizárólag ezzel a fotóval foglalkoznék,és a vitézi kardot a magasba tartó úrral. 

A tököm tudja ki ez az ember, életemben nem láttam,és bár lehet hogy lesz olyan,aki felismeri, a véleményem rendkívül karcos lesz. A kérdés,ami elgondolkodtatott nem más,mint az : Miként válhatott ez az ember dandártábornokká. A korhű uniformison ugyanis egy ilyen rendfokozati jelzés látható. Nem sértődöm meg,ha esetleg megírja ezt valaki kommentben, mert igazán érdekel. Az arc,és ami lesugárzik róla,tulajdonképpen az,amit mindig is utáltam a jobboldalban. Ez nem más,mint a dzsentri attitűd, ez a teljesen kattant, feudális ,már már kasztos eszmeiség. Honnan veszi a bátorságot ez az ember, hogy dandártábornoki rendfokozatot aggasson magára? Kinevezte valaha valaki is tábornoknak? 

A Horthy rendszerben nem volt olyan egyszerű dandártábornokká válni.Először is el kellett végezni a Ludovikát ,közép Európa akkori legnívósabb katonai akadémiáját, ami az elbeszélések ,Ottlik regénye ,és egyéb írások alapján nem lehetett kecsketejfürdőzés és méznyalás. Az akadémiai évek alatt jócskán lecsökkent létszámú állomány hadnagyi ,esetleg főhadnagyi rangban tett tiszti esküt. szolgálatba állásától körülbelül 4-6 évenként lépett előre egyet egyet a rendfokozatában, így legjobb esetben is 8-10 év alatt válhatott őrnaggyá.Tehát főtiszté. Főtisztként a rendfokozati táblán lelassul az előrelépés,nagyon nagyon kevés tiszt jutott el szolgálati idejének végére,nyugdíjazásáig  az ezredesi rendfokozatig. A fiatal,tehetséges tisztek, nem ritkán nemesek gyermekei ,akik karriert mentek építeni a seregbe,és eljutottak a vezérkar fiatal tiszti állományába, voltak a leginkább esélyesek arra,hogy ötven éves koruk felett ,komoly vezetői tapasztalatok megszerzése után , harcászati és stratégiai próbatételek sorát követően eljussanak a Dandártábornoki rangig. A harmincas években ez nem is volt lehetséges első világháborús harctéri tapasztalat nélkül. Erre jön ez a XXI. századi akárki,és felaggat,vagy felaggatnak rá egy ilyet. Hol van a súly,hol van a tartalom a parolázás mögött? Miért nem kéri ki ezt senki sem,a mai,vagy az egykori hadseregünk nevében, minden védelmi szerv nevében? Nem érzi magát kellemetlenül egy tábornok,vagy tiszt sem,aki látja ezt a fotót? Hihetetlen.  Nagyapám elesett a második világháborúban, főtörzsőrmesterként. Legalább a fronton elesett katonák iránti tiszteletből átgondolhatná ez az ember,hogy milyen ruhában üti vitézzé ezeket a szerencsétleneket,a békemenetes Bencsiket, és a Tiszta árja Zolikát !

A minap a városban volt dolgom. A széna téri volán állomásánál ,ahol épp várakoztam, egy borzalmas angolsággal beszélő nő kalauzolta külföldi férfibarátját , a kagylós benzinkút melletti épületekre mutogatva. Nem vagyok jó angolos ,de lejött, hogy ötvenhatos eseményeket ecsetelt a tátott szájú külföldinek. Nem különösen maradt volna meg emlékeimben a dolog, de egy momentum beleégett az emlékezetembe. A nő, amikor a forradalom Széna téri eseményeit ecsetelte, a revolution (forradalom) szó kimondása közben ,mindkét kezét fejmagasságba emelte,és mutató illetve középső újaival idézőjelet rajzolt a levegőbe. Felbaszta az agyamat. Mire fel teszi ezt? Kinek a lánya lehet? Valami vérbíróé,vagy ügyészé?

Tulajdonképpen mindegy is. Ebben soha sem lesz egységes az ország. Legalább is , és ezt szörnyű kimondanom, anyám generációjának kihalásáig biztos nem. Édesapám, ipari tanulóként Budapesten, Édesanyám pedig egy vidéki kisvárosban élte át az ötvenhatos eseményeket. Egyikük sem lett jobbos a rendszerváltás után , és akkor még finoman fogalmaztam. Apám nem sokat beszélt azokról az eseményekről, de ha mégis szóba került , nem volt kifejezetten "forradalombarát". Anyám ugyanígy,azzal a különbséggel,hogy mint a nők általában, át tudta érezni az emberi szenvedést,és a tragédiák súlyát. Rabul ejtette őket a Kádárizmus. Én a rendszerváltás idején eszméltem,és mint fiatal, lázadó kamasz, a liberális, antikommunista pártokkal szimpatizáltam,elsősorban a korai SZDSZ állt közel hozzám. Nem fogadtam el,hogy szüleim megkérdőjelezték a forradalom tisztaságát. Ma már másként látom. Mindenki olyannak látja ötvenhatot,amilyennek akarja. Ez a véleményem. Nekem semmi bajom vele. Én a pesti srácokkal vagyok ,forever, és azért ,mert így döntöttem húsz éve ! A szüleim tapasztalhattak ezt azt,ami miatt nem voltunk ez ügyben egy hullámhosszon .

Családonként más és más az az élményanyag,ami apáról fiúra ,generációról generációra száll. Véleményem szerint ez el is döntötte, hogy a rendszerváltás után merre orientálódtak a családok politikailag. A megtorlók kölykei balosok lettek, a forradalmárok kölykei liberálisok,vagy jobbosok.Minimális számú átfedések és ellenpéldák  természetesen vannak. A szerintem Moldován és Kádáron szocializálódott fiatal nő példája mégis bosszantó. Állásfoglalásának beleszövése az idegenvezetésbe,épp olyan,mint a Dánielt elítélő bíró indoklásba bujtatott véleménye. A holtak ezrei ,a sortüzek áldozatai forradalomnak hívták ,amit elkezdtek. A halálraítéltek a siralomházban szintén így nevezték az ötvenhatos eseményeket, a túlélőkről már nem is beszélve. Ezt tiszteletben kellene tartani. Vitatkozhatunk a dologról,de ezt nem kérdőjelezhetjük meg. A hölgy ,adná valamiért is az életét ? Ha igen, és én azt a valamit utána rakás szarnak nevezném ,vajon rosszul esne neki,vagy a hátramaradt családjának? Valószínűleg.  Végezetül hadd bökjek ide a végére egy részletet Márai 1956 - os naplójából,hiszen mi mást tehetnék. Az unokáink majd döntenek,és beárazzák a történelemkönyvek lapjain dédszüleik forradalmát,eufóriáját, örömét,és bánatát.                                                                                                               "München november 22. - viharban vissza.A gép hóesésben érkezik vissza Münchenbe,a kerekek csúsznak.Megint a zsidó pensióba. Egy menekült - orvos,zsidó ,munkatáborban volt,három nap előtt érkezett.-:" Nem volt antiszemitizmus az október huszonharmadikát követő napokban. Nem volt osztály,nem volt vallás.Mindenki együtt volt.Ezért érdemes volt élni.Zsidó vagyok,sok rossz emlékem van.De először ezekben a napokban éreztem,hogy büszkeség  magyarnak lenni. "

Egy másik menekült,- mérnők - ezt mondja : "Nem igaz hogy a rádiók uszítottak felkelésre. Ez butaság,vagy gonoszság,az Oroszok terjesztik. Az sem igaz hogy fegyvert,vagy fegyveres segítséget ígértek."Hallgat,gondosan keresi a szavakat : "De igaz,hogy minden nyugati rádió,újság,aztán az államférfiak,mindenki arról beszélt nekünk,éveken át,hogy van nyugati szolidaritás. " Megint hallgat .Nyugodtan,csendesen mondja : 'Kérem,mi magyarok most már lelki semlegességben akarunk élni." 

Ozora ,2012 nyara. Rendőrök nagy fekete sáskahadként lepték el a világ egyik legszabadabb fesztiváljának kikiáltott mezei őrületet. Droghegy a nagy kerek erdőben ,azt mondták még az út porától is be lehetett tépni. Tele volt a média eltökélt arcú rendőri vezetőkkel és politikusokkal. Olyan szenvedéllyel beszéltek a néhány zacskónyi cucc lefoglalásáról , mintha egy mexikói drogkartellt sikerült volna lefejezniük, a sok betépett holland hippi pedig  üregi nyúl módjára pislogott a 40 éves ikaruszban ,amivel a rendőrségre szállították őket. 

Valóban ennyire egyedi esetről van szó? Ozora valóban a magyar fesztiválélet vadhajtása lett volna a tudatmódosítók  elterjedésének szempontjából?

A magyar társadalom előtt komoly probléma tornyosul. Nincs fiatal akinek legalább egyszer ne kínáltnak volna drogot kipróbálásra , és a megkísértett fiatalok cirka 65 - 70 %-a ki is próbálta azokat. Ez nem speciális magyar probléma , ez kortünet. Nem vesézem ki a miértjét , erről sarkos véleményem van, amitől most megkímélném az olvasót. A kérdés ami engem foglalkoztat csupán az , hogy ilyen lehangoló statisztikák mellett megtörténhet e az kis hazánkban , ebben a forradalmi és unortodox országban , hogy vannak helyek ,  ahol sok a drog és sok a fiatal , és vannak helyek ahol sok a fiatal ugyan , de drogok szinte alig fordulnak elő.

Európa és talán kijelenthetjük , hogy a világ egyik legfelkapottabb fesztiváljává vált a SZIGET. A sajtója kiváló. Olyan médiakapcsolatokkal rendelkezik , amivel szinte semmi és senki sem Magyarországon.Konzervatív vagy liberális sajtóorgánum egyre megy ,a baráti hangnem , és a pozitív hozzáállás garantált. Azt persze sosem állította senki , hogy a sziget drogmentes , hogy a hajógyári teljesen steril terület lenne , főleg sziget idején ,de a média ,irányultságtól függetlenül azt sugallta ,hogy a prevenció , és a speciális rendőri , illetve biztonsági intézkedések elegendőek arra , hogy a droghasználatot egy elfogadható szint alatt tartsák. Néhány, sárga mellénybe erőltetett, drogkereső kutyának kikiáltott menhelyi foxi , pár marcona rendőr , néhány biztonsági őr , és  egy - két jól összevágott anyag a drogellenes intézkedésekről. Ennyi az ára annak , hogy elhiggyük annak az ellenkezőjét , amit egyébként mindenhol tapasztalunk. Élhetünk a gyanúval ,hogy ebben az egészben valami nagyon nincs rendben? Hogy kilóg a lóláb? Simán. Azon a hajógyári szigeten , ahol Vizo papa rendőrsége volt az úr , azzal a rábízott feladattal , hogy fedezzék a sziget szórakozóhelyein a drog árusítását , képtelenség ,még ha a szigeten belül egy másik területen is zajlik a fesztivál ,hogy ne jelenjen meg nagyobb mennyiségben a drog. Ozora konc csupán , amit a társadalom elé vetettek,azzal a céllal ,hogy a magyar ember elhiggye , nincs nagy baj , urai vagyunk a helyzetnek? Biztos vagyok benne.

Gerendai kapcsolati tőkéje tetemes. Húsz év fesztiválozása ,közpénzek bevonása a rendezvény költségvetésébe, kormányoktól függetlenül ,önmagáért beszél. 2009 -ben ő lett az év üzletembere Magyarországon. Az elsők közt kapott Michelin csillagot az étterme az országban. Egy olyan karrier az övé , amire példa nem sok van ebben a honban. A Sziget egyre inkább a nyugati turista ifjak fesztiválja. Magyar szót már alig hallani.A drog nincs kisebb mértékben jelen , mint más fesztiválokon. Ilyen feltételek , és kondíciók mellett joga van e még állami , fővárosi támogatások bekasszírozására? Véleményem szerint nincs. A Sziget felnőtt korúvá cseperedvén , megérett arra , hogy kezét elengedvén az útjára bocsássuk. Döntse el a piac ,hogy életképes e, illetve kerüljön ugyanolyan elbírálás alá , mint a többi fesztivál Magyarországon.  Ez a legkevesebb ,hogy igazságérzetünk újra egyensúlyi helyzetbe kerüljön.